Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Médiumi örökség

2012.06.20

Az egyetlen hiányt csak az jelentette, hogy a környéken nem laktak gyerekek, de úgy látszott, a kislányt ez cseppet sem zavarta. Jól megvolt ő magában, ám egy napon, idős öregúrról, bizonyos Mr. Gordy-ról kezdett mesélni Lisának, aki mindennap meglátogatta őt és sokat játszott vele.

Először a szülők nagyon megijedtek, hogy kislányukat talán ferdehajlamú ember akarta elcsalni, esetleg valaki el akarja rabolni gyermekszerzés céljából, de ahogy az idő telt, egyre világosabbá vált számukra a felismerés, hogy Mr. Gordy nem más, mint Heidi képzeletbeli barátja.

Ettől kezdve Lisa gyakrabban nézett az udvaron játszó kislányra, s számos alkalommal jól megfigyelte, amint egy láthatatlan alakhoz beszél. Egy idő után a szülők nem foglalkoztak többet a dologgal, mert Heidi kiegyensúlyozott, boldog gyermek benyomását keltette. Sokáig mégsem nézhettek el a probléma felett, mert egyre csak teltek a hónapok és a kis Heidi másról sem tudott beszélni, mint Mr. Gordy így, meg Mr. Gordy úgy… Az egész kezdett nagyon zavaróvá válni.

Hamarosan megüresedett a szomszéd ház, s mivel Lisa nővére, Joyce új otthont keresett, melléjük költözött. Az ő figyelmét sem kerülhette el a kislány különös viselkedése, de mivel a szülők kezdetben nem aggódtak emiatt, ő sem törődött vele sokat.

Akkor váltak aggasztóvá a Heidi körüli események, amikor egy napon a kislány azzal rohant oda édesanyjához, hogy egy bekötözött karú férfi áll a bejárat előtt és véres a ruhája. Lisa nagyon megijedt. Azt hitte, ez az ember szintén Mr. Gordy, bár a kislány mondta, hogy ez bácsi most más. Konyhakéssel a kezében körüljárta a házat, de sehol senkit nem talált.

Aztán Heidi idővel félni kezdett. Na nem a két férfitól, hanem a harmadikként megjelent fekete, arctalan alaktól, aki sötét árnyékként, némán rótta a szobákat, soha nem beszélt, negatív hidegség áradt belőle és halálra rémítette a kislányt. Igazából egyszer sem bántott senkit, de a gyermek nagyon félt tőle.

Hogy Heidi figyelmét eltereljék, Andrew egy kutyával, Shibával tért haza az egyik délután. Azt remélték, az új játszótárs majd elfeledteti a gyermekkel a képzeletbeli látogatókat.

Mint említetve volt már, Joyce, Lisa nővére nem rég költözött a szomszédba és a korábbi tulajdonosnő eljött hozzá, hogy még egy-két hivatalos papírt lerendezzenek. Joyce megdöbbenve látta a dokumentumok alján a régebbi aláírást: James S. Gordy. Azonnal Heidi képzelt barátja jutott eszébe róla, és azon gondolkodott, mennyi a valószínűsége, hogy a két személy ugyanaz. Megkérdezte a tulajdonosnőt, ki ez az ember. Az asszony elmesélte, hogy Mr. Gordy valamikor a családjuk barátja volt, az édesanyja hivatalos ügyeit intézte, és itt lakott az egyik szomszédos házban. 1974-ben aztán elköltöztek, de a férfi még abban az évben, 86 éves korában elhunyt.

Joyce azonnal Lisához rohant és elmesélte neki a felfedezését. A nő nem értette, hogyan láthat a lánya egy olyan férfit, aki az ő születése előtt tíz évvel halt meg. Lisa nyomozásba kezdett. Elment a helyi könyvtárba és mikrofilmen megkereste a Mr. Gordy-t érintő cikkeket. Az öregúr kedves ember volt, mindenki szerette, sokan bízták rá ingatlanjaik ügyét. Megtudta azt is, hogy hová temették el.

Mivel mindenáron be akarta bizonyítani kislányának, hogy Mr. Gordy már nem létezik, elhatározta, hogy kiviszi a sírjához. Ahogy kiszálltak apósa autójából, Heidi azonnal a sírhoz rohant. Ki tudja honnan tudta, de a sok száz sír közül azonnal ahhoz az egyhez futott, mely Mr. Gordy földi maradványait takarta. Pedig még olvasni sem tudott ekkor, tehát hiába látta messziről a feliratot.

Kelly Brown, Lisa unokatestvére, egyik délelőtt meglátogatta a családot. Általános dolgokról beszélgettek, amikor arra lettek figyelmesek, hogy Shiba a konyhába szalad és dühösen morog, majd eszeveszett csaholásba kezd. Azonnal utána rohantak, mert nem tudták elképzelni mi lelte. Shiba egy adott irányba nézett és valami láthatatlan dologra ugatott, vicsorgott. A két nő azonban hiába nézte végig a jelenetet, semmit a világon nem láttak. Nem értették a kutya viselkedését. Az állat pár nappal később megszökött és többé nem jött vissza.

Lisa nem titkolta a korábbi tulajdonosnő előtt a helyzetet, de hiába faggatta az asszonyt, az állította, hogy bár itt nőtt fel, soha, semmilyen szokatlan dolgot sem ő, sem a családja nem tapasztalt. De a segítő szándék megvolt benne és eljött Lisáékhoz egy csomó régi fényképpel, hogy Heidinek megmutathassák őket, hátha felismer valakit a fotókról. A kislány minden képet tüzetesen végignézett, majd az egyikhez érve megállt. A fotó öt, egymás mellett álló férfit ábrázolt. Heidi határozott mozdulattal rábökött a második férfire. Azt állította, ez a bácsi állt az ajtóban, véres ruhában. A tulajdonosnő elmesélte, hogy a férfi a nagybátyja volt és kiskorában a gyapotmagtalanító gép levágta az egyik karját. Kamaszkorában Lisáék házában lakott és 1957-ben halt meg.

Lisát az ájulás környékezte. Ekkor értette meg, hogy a kislánya egy másik halott embert is látott, nemcsak Mr. Gordy-t. Halálra rémült. Borzasztó érzés volt számára tudomásul venni, hogy a gyermekét ilyen lények látogatják, és ő, mert nem látja őket, nem tudja a kislányát megvédeni tőlük.

A szellemek eddig csak Heidinek mutatkoztak meg, de hamarosan változott a helyzet. Pár nappal később Kelly, az unokatestvér átment hozzájuk, mert az egyik rokonuk házasodni készült és ők bevállalták a virágok kiválasztását. Hárman ültek a nappaliban, Heidi, Lisa és Kelly. Épp a csokrok összeállítását tervezgették, amikor váratlanul megmozdultak az étkezőasztal székei. Az egyik szék önálló életre kelve eléjük perdült. Annyira megijedtek, hogy azonnal kirohantak a házból.

Ekkor már komolyan fontolgatták, hogy elköltöznek, ráadásul Heidi is gyakrabban kezdte emlegetni, hogy fél és el akar menni innen. Az éjszakák kezdtek rémisztőbbé válni. Heidi arra ébredt egy este, hogy valósággal lángol az arca. Felkeltette a szüleit és Lisáék rémülten látták, hogy véres karmolásnyomok vannak a kislány arcocskáján. Első kétségbeesésükben elhagyták a házat, hogy az éjszakát a rokonoknál töltsék, de másnap hazajöttek. A következő alkalommal Andrew tapasztalt hasonló tüneteket a testén. Véres karmolásnyom piroslott az oldalán. A seb szinte lángolt és nagy fájdalmat okozott. Az eset estéről estére megismétlődött. Ez így nem mehetett tovább, valamit tenniük kellett.

Pénzük nem volt az újabb költözéshez, ezért megkeresték Dr. William Rollt, aki parapszichológiával foglalkozott. Kiment a házhoz és meghallgatta a család történetét. A doktort lenyűgözte, hogy Heidi mennyire érzékeny az ún. emléklenyomatokra. Magába szívta ezeket a lenyomatokat, és a fejében megalkotta Mr. Gordy-t, aki korábban élő személy volt. Dr. Roll próbára tette a kislányt. Szerzett egy képet Mr. Gordy-ról és tíz másik, hasonló korú férfi fényképével összekeverte. Utána odatette Heidi elé, aki azonnal kiválasztotta a többi fotó közül Mr. Gordy-t.

Végül hosszú vizsgálódás után Dr. Roll az alábbi következtetésre jutott: „Megint tanultunk valamit az emberi elméről. Mindenkinek lehet hasonló képessége. Vannak, akikben erősebb. Heidi is közéjük tartozik.” Dr. Roll, abban a meggyőződésben, hogy természeti jelenséggel van dolga, olyan forrást keresett, amely okozója lehet Heidi élményeinek. Ilyen lehet például a mágneses mezőben történő ideiglenes változás, amit a földkéreg elmozdulása okoz. Az ilyen ingadozás nagy hatással van az agy jobboldali halántéklebenyére, és hallucinációt okozhat. Kutatások bizonyítják, hogy az egyén érzékelését befolyásolhatják ionok is. Ezek a levegőben lévő elektromos töltésű részecskék.  

Miután kísértetnél egyértelműen kimutatható a hőmérséklet csökkenése, Dr. Roll műszerek segítségét vette igénybe. A házban azonban folyamatosan 18 fok volt. Ám amikor megmérték a levegő ionsűrűségét, a műszer a lehető legmagasabb értéket jelezte. Kutatások szerint ilyen esetben rossz hatást fejthet ki az emberek tudatállapotára, s talán ez történt Heidivel is.

A doktor elmondta a családnak, hogy a kísértetjárás ezúttal nem valóságos, csupán a környezet okozta hallucináció felelős érte. A ház körül ugyanis geológiai törésvonal húzódik. Elmagyarázta, hogy ennek milyen hatásai lehetnek. A törésvonal menti kéregmozgások mágneses impulzusokat generálnak, amelyek stimulálhatják Heidi agyát. A pozitív ionok kedvezőtlenül hathatnak az egyén érzékelésére, márpedig a kislány szobájában nagyon magas volt a pozitív ionok száma.

A család részben megnyugodott, de igazából nem érezték megoldottnak az ügyet. Dr. Roll elismerte, hogy a véres karmolások tényével nem tud mit kezdeni, nem tudja hogyan keletkezhettek… és a kísértetjárás folytatódott…

Teltek az évek, a család igyekezett megbarátkozni a helyzettel. Heidiből kamaszlány lett, s közben megszületett a húga, Jordan. Heidi még sokáig félt egyedül maradni, de az iskolában be tudott illeszkedni és barátai lettek. A szellemek jelenlétét pedig megszokta. Mr. Gordy-t egyre ritkábban látta, s mire tizenéves lett, többé nem jött el, örökre eltűnt Heidi életéből. Egyvalaki azonban maradt, mindig érzékeltette a jelenlétét: a fekete férfialak.

A helyi média hírét vette a háznak és a lánynak, aki kísérteteket lát. Egy nap, fiatal újságíró jött el a házhoz. Nem tudni mit pillantott meg az ablakban, de az épülethez közelítve úgy megijedt, hogy azonnal visszarohant a kocsijához és elhajtott. Ennek ellenére megjelent a cikk, hírbe hozva ezzel a családot. Heidire attól kezdve nevetve mutogattak iskolatársai, amúgy sem könnyű életét nagyon megkeserítették.

Hogy az élet még nehezebb legyen kiderült, nemcsak Heidi, hanem Jordan is látja a halottakat, sőt beszél velük. Lisa és Joyce szintén tapasztaltak hasonló tulajdonságokat magukon. Bár ők nem látták a szellemeket, de gyakran rémítő hangokat hallottak. Lisában felmerült a gondolat, talán mégsem a ház, inkább a család vonzza a különböző lelkeket.

Képességeikkel nem tudtak mit kezdeni és kétségbeesésükben a hithez fordultak. Látogatni kezdték a helyi egyházi gyülekezetet azt remélvén, hogy bennük vigaszt találnak. Egyszer és mindenkorra meg akartak szabadulni a kísértetektől. Ismét felkeresték Dr. Rollt és elmondták neki az elmúlt években tapasztaltakat.

A családi nyomozás közben kiderítette, hogy Lisa családjában több generációra visszavezetve tapasztaltak paranormális tevékenységeket, tehát erős valószínűséggel genetikai eredetű lehet a képességük és átörökítik őket utódaiknak. Ha úgy tetszik, egy médiumi családról van szó. Érdekességképpen megemlítendő, hogy Lisa édesanyja egy Kísértetvölgy nevű helyen nevelkedett fel.

Dr. Roll próbálta megnyugtatni a családot, de tudományos fejtegetéseinek már nem hittek. Bár a doktor kételkedett a szellemek valódi létezésében, jó szándékát igazolandó, hogy tényleg segíteni akart a családnak és felvette a kapcsolatot egy médiummal. Amy Allen fizikai médiumnak vallotta magát, ami azt jelenti, hogy képes kommunikálni a szellemekkel.

Amy nem találkozhatott a családdal, nem tudhatta lényegében, miről van szó. A doktor elvitte a házhoz, amikor senki nem tartózkodott otthon. Amy körbejárta a házat, a helyiségeket és felvételről összevetették tapasztalásait a család történeteivel. Rengeteg természetfölötti energiát érzett a házban és a ház körül.

Találkozott egy lénnyel, akit úgy emlegetett: a gondnok. Jó szándékú, szelíd lénynek írta le, aki afféle védőszellemként működött a házban. Amy a ház körül is érzékelt szellemi lényeket, de odabent még több várta. Ezek mind szelídek voltak. Az árnyékban azonban egy fenyegetőbb, gonoszabb lény bujkált. Három különböző alkotórészből állt: két idős halott férfiból és egy fiatalabb, arc nélküli feketeségből, aki mintha maszkot hordana. A médium nem látott még ilyet és nem tudott mit kezdeni vele, de tapinthatóan gonosz volt, tele haraggal.

Ennek ellenére Lisa még mindig nem törődött bele a tényekbe. Meggyőződésévé vált, hogy démonok keserítik meg az életüket. Ismert egy másik médiumot, aki hasonlóan hozzá, szintén vallásos volt. A férfi azt állította, megérzi a démonokat és szellemeket, bár nem látja őket, és nem tud kommunikálni velük. Amint a házba lépett, rögtön egy erőteljes szellemi lényt érzékelt. Érezte a démonokat is, de azt mondta, egy erős védőszellem visszatartja őket. Ugyanazokat a dolgokat tapasztalta, mint Amy Allen. Mindketten úgy gondolták, a kandallónál van az átjáró a két világ között.

Amy Allen úgy véli, miután anya és lányai médiumok, mindegy hová költöznek, mindenhol megtalálják őket a szellemi lények. Ezek olyan dolgok, amelyek elől nem futhatnak el, meg kell tanulniuk együtt élni képességükkel, és el kell fogadniuk, mert nem tudnak tenni ellene. Márpedig a médiumok bevonzzák a szellemeket, és sajnos nemcsak a jókat, hanem a rosszakat is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.