Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elátkozva

2012.06.20

Több hónapi felújítás után végre beköltözhetett a család. Lányaik jelezték először, hogy valami furcsa van a házban. Később a család többi tagja is erre a meggyőződésre jutott. Romynak gyermekkora óta voltak különös rémálmai, amelyeket sohasem értett. Úgy gondolta, valaki küldi neki az álmokat és addig így lesz, amíg meg nem érti őket. 

Egy éjszaka felriadt az álmából. Úgy érezte, van még valaki a szobában, noha nem látott senkit. Felkelt és átment a gyerekekhez, hogy megnézze rendben vannak-e. Látszólag háborítatlanul aludtak, mint a bunda. Másnap Romy senkinek nem beszélt kellemetlen éjszakájáról. Úgy gondolta fátylat borít az esetre, de egy másik éjszaka ijesztő élményben volt része. Rémálomból riadt, mint megannyiszor. Arra lett figyelmes, hogy egy szellemalak lebeg felette. Annyira megrémült, hogy teljesen lebénult. Még sikítani sem tudott és felmerült benne a gyanú, hogy talán kezd elborulni az elméje.

Pár nappal korábban a nővérével együtt ebédet vitt egy idős bácsinak, aki a környéken lakott. Romy még soha nem találkozott az öregemberrel, még soha nem látta, ezért nővére bemutatta őket egymásnak. Az idős férfikezet nyújtott a nőnek, de ahogy egymáshoz értek, az öregember jelentőségteljesen Romyra nézett, és csak ennyit mondott: „Egy gonosz lélek lakik a házában.” A férfi elmondta, hogy látnok, és azt tanácsolta Romynak, hogy kövesse a szellem utasításait. Romy elmondta, esze ágában sincs bármiféle hasonló dologban hinni, és nem is akar tudni semmi ilyesmiről. Erre a férfi figyelmeztette: „Vigyázzon, egy átjáró van az ön házában, amin keresztül a gonosz lelkek visszatérhetnek erre a világra.” 

Romy azt hitte, ha nem vesz tudomást a szellemről, az többé nem fogja zaklatni őket. De nem így történt. A helyzet egyre rosszabbra fordult. Egyik éjszaka arra ébredt, hogy valami láthatatlan erő a lábánál fogva rángatja ki az ágyból. Azonnal felébresztette a férjét.„Nagyon meg voltam rémülve. Úgy éreztem, mintha a holtak szóltak volna hozzám. A bácsikám mindig azt mondogatta: sose félj a halottaktól, hisz csak az élők árthatnak neked! Kezdtem kételkedni ebben.” – emlékezett később az asszony.

Fernando nem igen tudta mit tehetne. Hitt is Romynak, meg nem is. Végül úgy döntöttek, hogy együtt alszanak a nappaliban valamennyien. Ez nagyon megviselte a gyerekeket, de az asszony úgy vélte, ilyen módon jobban meg tudja védeni őket. Egyik éjszaka Romy kisfia így fordult anyjához: „Anya! Én tudom ám miért kell együtt aludnunk. A fekete ember miatt!” Romy azonnal sírva fakadt, amikor kisfia szavait meghallotta.    

Fernando felajánlotta feleségének, hogy költözzenek el, de Romy hallani sem akart erről. Ragaszkodott a házhoz és nem akart beletörődni, hogy szellemlények elüldözzék őket onnan. A férj akkor döbbent rá mekkora lehet a baj, amikor Romy egy nap megmutatta neki a hatalmas harapásnyomokat a karján. Nem emlékezett mi történt éjszaka, nem tudta ki vagy mi harapta meg. Reggel már a sérülésekkel ébredt. Fernando azonnal el akarta hagyni a házat, de Romy nem ment. 

Ettől kezdve ismét a nappaliban kötött ki a család és ez így ment fél éven keresztül. Romy úgy érezte, a fekete ember valami rosszra akarja figyelmeztetni. Így volt azon az estén is, amikor felébredt és váratlanul úgy döntött, hogy rögtön bemegy a kórházba idős nagynénjéhez. Megérezte ugyanis, hogy rohamosan romlik az állapota. A néni, amikor meglátta unokahúgát, csak ennyit kérdezett: „Hol voltál? Mi tartott ennyi ideig? Hajnal óta hívlak.” Végül egy órával később meghalt. Romy attól félt, hogy nagynénje halála és a házuk szelleme között valamiféle összefüggés van. Csak azt nem tudta eldönteni, hogy a kísértet figyelmeztetést jelent-e vagy fenyegetést. 

Egy délután átjött az egyik szomszédasszony, aki elmondta, hogy Romyék házának sosem volt jó híre. Állítólag élt itt egyszer egy kamasz, akit sokszor bántottak társai. Végül nem bírta tovább és öngyilkos lett. Amikor az apja hazaért és meglátta mi történt, felakasztotta magát. Romyn még jobban elhatalmasodott a rémület. Attól félt, hogy a történelem majd megismétli önmagát. A szomszéd látogatása után néhány hónapra nyugalom költözött a házba, de ez a béke nem tartott sokáig.

Egy este Fernando arra ébredt, hogy jéghideg van a szobájukban. Érezte, hogy van ott valaki mellette. El kezdett kiabálni a szellemmel, amire persze Romy felriadt. Fernando nem árulta el mitől borult ki, mert nem akarta megijeszteni a feleségét. Azt hazudta, hogy megint rosszat álmodott.

Végül a házaspár úgy döntött, hogy segítségül hívja a helyi lelkészt, hogy áldja meg a házat. A pap távozása után Romy sokkal jobban érezte magát. Azt hitte véget ért a borzalom. Ahogy kezdett sötétedni, baljós előérzetei visszatértek, de nem történt semmi. 

Évek teltek el az áldás óta. A gyermekek közben felnőttek és Romy Fernandoval együtt nagyszülő lett. Rémálmai nem szűntek meg teljesen, de jelentősen csökkentek. Nyugalomban és békességben éltek férjével és gyakran vigyáztak az unokákra. Egyszer a nagyobbik lánya, Veronica kisfia, Alec, megjegyezte a reggelinél, hogy van egy Michael nevű barátja. Romy először azt hitte, hogy Michael nem létezik, csak képzeletbeli barát, de Alec annyit beszélt róla, hogy kezdett aggódni. Ezt megemlítette Veronicának is. Lánya leintette mondván, minden gyereknek vannak képzeletbeli barátai, nem kell ezt annyira felfújni. 

Később azonban Veronica is elkezdett gyanakodni, mert észrevette, hogy Alec egyre jobban fél Michaeltől és egyre gyakrabban kérte lefekvés előtt, hogy ne csukják be az ajtót, és ne kapcsolják le a lámpát. Egyszer sikoltva ébredt és a szobába berohanó Veronicának azt mondta, egy férfit látott a gardróbszekrényben. Az asszony utánanézett, de persze nem talált semmit. Igazából nem aggódott, hiszen minden kisgyereknek élénk a fantáziája, akik minden árnyékban szörnyeket, mumusokat látnak. 

Amikor Alec egy alkalommal a nagymamánál volt, leesett a lépcsőről, mert egy láthatatlan erő lelökte. Szerencsére megúszta kisebb horzsolásokkal. Romy számára viszont bizonyossá vált, hogy valamit tenni kell. Felvette a kapcsolatot egy parajelenségeket kutató hölggyel, Amyvel. A nő elment hozzájuk, akinek először a közeli rádió- és tévéadó tornyok szúrtak szemet. Akik a tudomány módszereivel keresnek választ a szellemvilág kérdéseire, úgy vélik, az ilyen adók elektromágneses sugárzása okozhat hallucinációkat.

Amy elhívta magával két munkatársát, egy technikus fiatalembert, aki műszereivel telerakta a házat és Teresát, a látót.  Teresa az emeleten kezdte a vizsgálódást. Kapcsolatot tudott teremteni a szellemekkel és érezte érzéseiket. Végül azt mondta, természetellenes lény jelenlétét érzi, akivel sajnos nem sikerült kapcsolatot teremtenie.

Később újabb médium érkezett Amyvel. Rosalinda léleklátó volt. Olyan ember, aki képet tud alkotni elméjében a szellemekről. Mintha mozifilmet nézne, fejében úgy peregnek a képek. Rosalinda Romyt látta. Mivel a házat átjárja az elektromágneses sugárzás, az erőtér szinte elszívja a lakóktól az életerőt, majd visszalöki azt. Amy szerint Romy és Fernando csak azért lehetnek még életben, mert a ház falai újra és újra visszasugározzák az energiát. Rosalinda azt állította, hogy egy sötét lény uralja a házat. Amikor a médium el akarta hagyni a szobát, egy hangot hallott, amely így szólt: „Hiába próbálsz szabadulni tőlem. Próbáld csak meg! Fölösleges.” 

Miután megerősítést nyert, hogy gonosz erő uralja a házat, a szakemberek elhatározták, hogy az éjszakát is a kutatásnak szentelik. Miközben a csapat egy másik szobában tartózkodott, Romynak különösen nyugtalan éjszakája volt. Előkapott egy bőröndöt és sietősen csomagolni kezdett. „Túl sokan vannak itt.”- mondta feszülten Fernandonak. „Hol, a házban?” – kérdezett vissza a férfi. „Nem. A szobában.” – válaszolta idegesen Romy. Végül Fernandonak sikerült megnyugtatnia és nem mentek sehova.

Reggel a kutatók megosztották tapasztalataikat a családdal. Elsőként összeegyeztették a két médium látomásait és megérzéseit. Teresa is, Rosalinda is érzékelte egy sötét szellem jelenlétét. Romy bevallotta, hogy az évek folyamán ő is látta néha. A szakértők úgy gondolták, talán Romynak is vannak különleges képességei. Amy bevallotta, nem is érti hogyan bírták ki ennyi évig ebben a házban, mert két átjáró is akad benne, amely összeköti a földi világot a szellemek birodalmával. Elmondta, hogy Romy valószínűleg akkor érzékeli a lényeket, amikor ki-be járkálnak ezeken az átjárókon. Ez pedig egy olyan dolog, amely kizárólag a természetfölöttire érzékeny emberekkel szokott megtörténni. A szellemeket vonzzák az ilyen emberek, ezért érkeznek a túlvilágról és próbálnak kapcsolatot teremteni. Romy emiatt hallhatott néha hangokat is és emiatt érezhette mindig úgy, hogy valaki mellette van. 

Rosalinda tanácsokkal látta el Romyt, hogyan tisztíthatja meg a házat a szellemektől. Elmondta, hogy védekezésül Romy a saját energiáját is fel tudja használni a kísértetek ellen. Közben zsályát égetett, és szentelt vizet fröcskölt az ajtókra. Amy őszintén remélte, ez segít valamelyest, de szerencsére végleg véget értek a szellemlátogatások. 

Pár héttel később Amy visszatért, hogy elvégezze a maga meditációs szertartását is. A szülői hálóba ment, ahol a legtöbb erőszakos jelenség zajlott le. Amy médium volt, aki jó körülmények között szintén képes volt kapcsolatot teremteni a szellemekkel. Ebben az esetben azonban minden próbálkozása válasz nélkül maradt.

Miután elment, Romy nagyon rosszul érezte magát. Felhívta Amyt. Amíg Amy a házaspárnál időzött, akaratlanul egy sötét szellemet küldött a saját házába is. Épp a számítógép előtt ült, amikor megérezte, hogy valami van mögötte. Hátrafordult és megpillantotta a szoba sarkában gyülemlő fekete, felhőszerű, gomolygó valamit. Felszólította, hogy takarodjon a házából. A lény el is tűnt. Rájött, hogy ugyanez az alak kínozza Romyt. Ekkor megszólalt a telefon. Romy volt. Amy felvilágosította, hogy valószínűleg a fekete lény mégsem kísértet, hanem kopogó szellem, amit az asszony, tudtán kívül idézett meg.  Amy végül megállapította, hogy Romy speciális pszicho-kinetikai képességekkel rendelkezik, melynek folytán képes létrehozni belső félelmeinek fizikai megfelelőit.

Düh, depresszió, nyugtalanság, bűn -  ez mind annak a jele, hogy nem szellemek háborgatták a családot. Ez a kopogó szellemek egyik legkülönlegesebb fajtája. Romy családanyaként nem tapasztalhatta meg ezeket az érzéseket. Amitől félsz, az benned van. Az lett a vége a dolognak, hogy akaratán és tudtán kívül kivetítette az érzelmeit. Tőle függetlenül történt a dolog. 

 „Olyan ez, mintha visszafelé sült volna el a kezemben a fegyver. Én riogattam a gyerekeimet, akiket még a széltől is óvni akartam. Egyszerre védtem őket saját magamtól és rémítettem őket halálra. Én kínoztam saját magamat és őket is. Szeretném valahogy kordában tartani a képességeimet és tekintve, hogy saját magamban is kárt tudok tenni, ez nem könnyű feladat. Olyan ez, mint egy átok” – vallotta könnyek között Romy.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.