Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A pokol háza

2012.06.20

1998. nyarának végén a B.-család tagjai házat akartak venni a Connecticutbeli Naugatuck Valley-ben. Tekintettel kamaszkorú gyermekeikre, Sean és Bonnie nagyobb házat kerestek ügynökük segítségével. Eljutottak egy aránylag olcsó, de szép és tágas épülethez, mely már legalább egy éve üresen állt. Ám nem minden családtag osztotta a lelkesedést. Sean és Bonnie nagyobbik lánya egyenesen viszolygott a háztól. A család tetszését azonban elnyerte az ingatlan, így 1998. szeptemberében beköltöztek. Az idősebbik lány hiába mondta: „Gonosz egy hely, nem akarok itt élni, de még itt lenni sem.” Senki nem törődött a lány megérzéseivel, abban reménykedtek, hogy idővel megszokja.  

A 9 éves Jeremy és a 15 éves Jennifer nagyon boldogok voltak, hogy végre saját szobájuk van. Már az első éjszakán furcsa dologra ébredt a kisfiú. Rossz érzések, nyomasztó hangok kísértették. Átrohant szülei szobájába, ahol édesanyja megnyugtatta és visszakísérte mondván, a gyerek csak rosszat álmodott, vagy fél a képzeletbeli szörnyeitől. Csakhogy mindez csupán a kezdete volt a rájuk váró rémálomnak. A kisfiú továbbra sem tudott elaludni, valami mindig felébresztette.

Ezek után minden éjjel 23:00 óra tájban Jeremy sikoltva riadt álmából.  Egy idő után Jennifer is elkezdett panaszkodni. Úgy érezte, mintha sohasem lenne egyedül a szobájában, mintha állandóan figyelné valaki. Először megpróbált tudomást sem venni az érzésről, de aztán idővel olyan erőssé vált benne a félelem, hogy képtelen volt nem törődni vele.  Egyik este a lány arra ébredt, hogy Jeremy ott áll az ágyánál és arra panaszkodik, hogy valaki lerángatta róla a takarót. Jennifer megmagyarázta neki, hogy csak álmodott és visszaküldte a szobájába. Még azon az estén Jennifer is felriadt. Egy láthatatlan kéz nagy erővel hátba ütötte. „Mintha egy ököl átnyúlt volna a matracon.” – emlékezett később. Kiugrott az ágyból és azon gondolkodott miképp mondja el a szüleinek vagy beszéljen-e róla egyáltalán. Úgy döntött hallgat, mert tudta, úgysem hinnének neki. Áttolta az ágyát a szoba másik oldalába és abban reménykedett, nem történik meg az előbbi eset.  

Két nappal később bizonyossá vált, hogy Jennifer óvintézkedése mit sem ért. Épp az ágyán feküdt hanyatt és telefonon csevegett az egyik barátnőjével, amikor az ágy váratlanul megremegett alatta. Aztán újra és újra. Nagyon megijedt, mert semmiféle racionális magyarázatot nem talált a jelenségre. Nem gondolkodott tovább, elmondta Bonnie-nak, aki összehívta a családi kupaktanácsot. Kiderült, hogy mindannyijuknak voltak hasonló élményeik, melyekről eddig nem beszéltek.

Bonnie elhatározta, hogy elhívja a paranormális tevékenységek két híres szakértőjét, Ed és Lorraine Warrent. A pár még aznap este elment a házhoz. Lorraine nagyon rossz, negatív energiákat észlelt. Jennifer szobájában intenzíven lehetett érzékelni valami jelenlétét. Végül a szakértő pár arra a következtetésre jutott, hogy egy nagyon erős, nem emberi szellemlény lakja a házat. A család megrémült és azt fontolgatták, hogy egy időre elköltöznek, míg meg nem oldódik a probléma. De a szakértő pár szerint a lény követte volna őket, bárhova mennek is. Az egyetlen megoldás, ha ott helyben néznek szembe a titokzatos erővel. Azt kérték a családtól, hogy vezessenek naplót a tapasztalataikról és tartsanak fényképezőgépet az ágyuk mellett. Ha úgy érzik nincsenek egyedül, készítsenek pár felvételt a szobáról. 

Novemberben a Hálaadási ünnepekkor meglátogatta őket a nagymama. Miután mindenki elaludt, a néni még fennmaradt, tévét nézett. A hölgy másnap halálra rémülten összecsomagolt és sietve elhagyta a házat. Azt állította, hogy három ember kísértete jelent meg neki a vendégszobában. Jennifer ezek után fotókat készített a nagymama szobájáról. A házban mindenhol átlag hőmérséklet volt, de abban a szobában majdnem fagyponton állt a hőmérő.  

Az ünnepek után a Warren házaspár visszatért, és most segítséget is hoztak magukkal. Két fiatalember mérőműszerekkel vonta be a házat, illetve velük tartott még egy hölgy, bizonyos Lee, aki médium volt. A család szorgalmasan betartotta az utasítást, és sorolták mi minden történt velük az elmúlt napokban. Megmutatták a fotókat is. Lorraine borús tekintettel nézte a fényképeket és azt mondta, igen nagy a baj. Bonnie azt hitte a kép minőségére érti. De Lorraine azt mondta, azért olyan nagy a baj, mert a házat egy nagyon erős és nagyon gonosz démon uralja. A család rettentően megijedt. Ekkor váratlanul a médium Lee megrázkódott és transzba esett. El kezdett írni. Lorraine nem örült ennek, mert az ilyen esetekben könnyen kinyílhat egy kapu az ismeretlen világ előtt és bejöhet rajta bármi. Egy ilyen család esetében ez végzetes is lehet. Visszatérve a lényegre, a papíron ez állt: „Takarodjatok idegenek, takarodjatok!”

A Warren házaspár azt tanácsolta a családnak, hogy maradjanak, de egyre világosabbá vált, hogy bármi is szállta meg a házat, nem akarja, hogy ott legyenek. Épp a konyhában tanakodtak, amikor Bonnie testén áthaladt valami. Bonnie összegörnyedt, mintha valami kiszívta volna belőle az energiát. Jennifer jelezte, hogy rajta is keresztülment a jeges áramlat. A lény ide-oda ugrált egyikről a másikra. Közben a zajt hallottak Jennifer szobájából. A két fiatalember odaszaladt és műszereik segítségével kommunikálni próbáltak a szellemmel. Kiderült, amit már korábban is sejtettek. Három emberi szellem lakik a házban, de van velük egy démon is. Valószínűleg az utóbbi fogolyként tartotta vissza a három másik emberi szellemet.  

Lee és a Warren házaspár később is visszajöttek, hogy a médium segítségével beszélni tudjanak a szellemekkel. A médium papírt és tollat kért. A szellemek két nevet diktáltak arra a kérdésre, hogy kik ők. George Robertson és Anna. Ed megkérdezte milyen évben haltak meg. A médium leírt egy egyest, egy nyolcast és egy másik nyolcas felét. Ekkor Lee váratlanul mély, durva hangon szólalt meg: „Menjetek innen, ez az én házam! Takarodjatok, idegenek!” Azzal előre nyomta az asztalt és Ed Warrent nagy erővel a falhoz préselte. A többiek alig tudták lefogni a nőt olyan erő költözött belé.  

Másnap Jennifer és Bonnie elmentek a helyi városházára és visszakeresték az összes tulajdonlapot az 1800-as évekből. Bonnie nem hitt a szemének. Kiderült, hogy 1888-ban a háza egy George Robertson nevű emberé volt. Lee a médium, nem játszotta meg magát, ahogyan először talán felmerült bennük. Ő tényleg médium volt és igazat mondott. Elmentek a temetőbe, mert feltett szándékuk volt, hogy megkeresik a férfi sírját. Beléptek a sírkertbe és mindjárt az első sírkő az övé volt. Nem hittek a szemüknek. Mekkora esélye lehet ennek?

Ezek után pár napig csend honolt a házban, semmi nem zargatta őket. Karácsony előtt egy nap, a gyerekek éppen az ajándékokat csomagolták be, amikor az egyik zárt ajtó nagy erővel megremegett. Sikongatva, rémülten rohantak le a lépcsőn és reszketve szaladtak Bonnie-hoz. Az asszony azonnal felhívta a Warren házaspárt, akik magukkal hoztak egy papot, hogy áldja meg a házat. Ezek után egy kicsivel jobb lett a helyzet.  

Néhány nappal később Bonnie-t furcsa érzés szállta meg. Megjelent előtte egy kép egy fával, és erős késztetést érzett, hogy lerajzolja. Aztán rájött miért van ez. Anna egyszer csak ott volt Bonnie fejében. A nő érezte Anna fájdalmát és azt is, hogy a kedvesét veszítette el valamikor. Anna sírni kezdett Bonnie szemein keresztül. Az asszony ezért folyton zokogott. Az áldás után a szellemek visszatértek és a haragjuk most sokkal nagyobb volt.

A család nagyon félt, ezért a nappaliban aludtak mind, egymás mellett. Az éjszaka közepén arra ébredtek, hogy megremegnek a könyvespolcok és a könyvek nagy erővel csapódnak hozzájuk. A támadás után nem volt több gondolkodni való idő. A házon démonűzést kellett végrehajtani.

Közben Bonnie újabb késztetést érzett, hogy fessen. Egy csonka piramist látott maga előtt, melynek tetejéből fény tör elő. Egyik oldalán mennyei fényesség áradt, másik oldalán vihar dúlt. Három szellemalak lebegett a piramis felé és mindenáron el akartak jutni a fénybe. Lorraine Warren azt ajánlotta Bonnie-nak, hogy azonnal fejezze be a festést, mert a szellemek valószínűleg így akarnak csatornát találni rajta keresztül.

Közeledett a karácsony és Bonnie édesanyja összeszedte minden bátorságát, hogy elmenjen hozzájuk. Alighogy megérkezett, máris betegnek érezte magát és annyira felment a láza, hogy be kellett vinni a kórházba. Az orvosok szívgondokat állapítottak meg és egy éjszakára bent tartották. Az idős asszony imádkozni akart lányával és unokájával, de nagyon megijesztette őket, ugyanis visszafelé mondta a Miatyánk szövegét. Ugyanezekben a pillanatokban Bonnie idősebb lányát autóbaleset érte. Szerencsére a lány megúszta kisebb sérülésekkel.  

Másnap a pap megérkezett, hogy elvégezze a démonűzést. Lee ott volt most is és Warrenék lekötözték őt, nehogy valakiben kárt tegyen, mialatt megszállja a démon. Ezután transzba esett. A lény hamarosan megjelent Lee-ben, és rajta keresztül megfenyegette a papot. Olyan erővel küzdött az imádságok ellen, hogy kitörte a szék lábait, amin ült. A démonűzés nagyon sokáig tartott, de végül sikerült legyőzni a lényt. A házban újra melegség és kellemes légkör uralkodott.

Évekkel később a közeli út mellett építőmunkások megbolygatták a földet és véletlenül egy régi indiántemetőre bukkantak. Újabb érdekes jelenségek történtek ezzel egy időben, de messze nem olyan vészesek, mint korábban. A család házában később is előfordultak furcsa dolgok, de hozzászoktak az ott lakók és megtanulták, hogy az ő életük és az ő házuk mindig egy kicsit más lesz.  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.