Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lopakodó gonosz

2012.06.20

Az életüket hamarosan folytatták ott, ahol abbamaradt. John dolgozni ment, Jacob és Clarissa iskolába, Lisa munka után kajtatott, Judy pedig háztartásbeliként otthon tevékenykedett. De már az első nap reggelén furcsa dolgok történtek. A többiek már elmentek otthonról, csak Judy és Clarissa tartózkodott a házban. Clarissa késésben volt az iskolából, ráadásul nem találta a púderét, amelyet – határozottan emlékezett – a mosdó mellé tett le.

"- Anya! Nem láttad a sminkkészletem? – kiáltotta ki a fürdőszobából.

- Nézd meg a szobádban! – szólt vissza Judy."

Clarissa feltúrta a szobai szekrény fiókjait, de nem találta, amit keresett, így dühösen visszarohant a fürdőszobába. A púder a mosdó mellett hevert, mintha csak rá várna. 

„- Köszönöm a púdert! – mondta anyjának. 

- Nem én voltam. – válaszolta Judy. 

- Akkor biztosan Jacob volt. 

- Jacob már rég elment az iskolába.”

Clarissa nem értette az egészet, de végül nem foglalkozott a dologgal.

Ahogy a hetek teltek, Clarissa már nem tudott ennyire könnyelmű lenni. Szobájában furcsa dolgokat tapasztalt: „Kényelmetlenül éreztem magam. Mintha folyton figyeltek volna.” 

Judy a nap nagyobb részét a házban töltötte. Egy nap szokatlan eseményre figyelt fel. A tévé magától bekapcsolódott, s valahányszor kikapcsolta, újra meg újra visszakapcsolódott. A készüléken nem volt időzítő, ezért azt hitte a távkapcsolóval van gond. Ugyanakkor a házban különös hangokat lehetett hallani, melyeknek semmiféle okát nem találta.

Egyik este, amikor mindenki otthon tartózkodott John kivételével, a család a nappaliban ült és kártyáztak. Ekkor érdekes, zuppanó hang ütötte meg a fülüket. A zaj Clarissa szobájából szűrődött ki. Judy felkapta Jacob baselball ütőjét és Clarissával a nyomában, bement a lány szobájába. Semmi gyanúsat nem láttak, de rettentő hideg volt a helyiségben. Megnyugodtak, csupán Clarissa maradt ideges, mert határozottan emlékezett, hogy a szekrényajtót becsukta. Az ajtó azonban most nyitva állt. Hiába bizonygatta anyjának és nővérének, hogy mindig bezárja, azok nem foglalkoztak vele. 

Még az éjszaka folyamán Lisa is megtapasztalta a televízió furcsa magánakcióit. Magától bekapcsolódott és váltogatta a csatornákat. Clarissa megjegyezte, hogy szerinte ez egy kísértetház. Miután John kivételével a többiek is megtapasztalták ezt, senkinek nem volt kedve nevetni rajta. Judy felvetette, hátha a nagypapa jött vissza kísérteni, de ez eléggé valószínűtlennek tűnt, hiszen évekkel korábban meghalt. Miért most járna vissza? 

Néhány nap múlva Lisa érdekes szóváltásra ébredt. „Megmondtam, hogy tedd el azt a rohadt fegyvert!” A veszekedés hangjai az ablak közeléből jöttek, két férfi hevesen vitatkozott. Lisa kinézett az ablaküvegen, de senkit nem látott. Aztán füstszagot érzett a konyha felöl. Kimerészkedett a szobából, de a külső helyiségekben semmi szokatlant nem észlelt. Eközben anyja is felébredt a szagra, így összetalálkoztak az előszobában. Lisa elmondta Judynak, hogy két férfi veszekedésére ébredt fel. A beszélgetés hangjaira John is felkelt, és amikor meglátta hajnali háromkor a két nőt a folyosón diskurálni, nagyon dühös lett. A kísértet sztorit hallva pedig kifejezetten dühbe gurult. Persze ő nem tapasztalt szokatlan dolgokat, hiszen napjai nagy részét a munkahelyén töltötte, és gyakorlatilag csak aludni járt haza.  

A napok teltek, s miután eseménytelenül zajlottak, Lisa félelmei elmúltak. Nem úgy Clarissa esetében, aki továbbra is azt érezte, hogy valaki figyeli őt a szobájában. Éjszakánként felriadt, nem tudott hetek óta aludni, ettől pedig ingerlékeny volt és nagyon fáradt. Minden éjjel égve hagyta a lámpát, de egy alkalommal annyira megijedt egy tárgy váratlan mozdulatától, hogy azonnal szülei szobájába rohant. A szülők csak reggel vették észre, hogy nagylányuk a szobájuk pótágyán aludt. Judy kérdésére Clarissa elmesélte, hogy a kísértet a szobájában volt. Az anya megértőnek bizonyult, de John kiborult. "Tizenhét éves vagy! Nem aludhatsz már a szüleid szobájában!" - érvelt az apa. Nem maradt más választása, Clarissának vissza kellett mennie a saját ágyába.  

A következő éjszakák sem voltak könnyebbek a fiatal lány számára. Nagyon félt, rettegett a lénytől, s úgy érezte, hamarosan nem fogja beérni az ijesztgetéssel. Összeszedte magát, mindenáron erősnek akart látszani, de a szellem erősebb volt. Egy este suttogásra ébredt. Nem látta, de érezte a kísértet jelenlétét. Úgy érezte menten kiugrik a szíve félelmében. Aztán rettentő súly nehezedett rá, mely szinte az ágyhoz szegezte, mozdulni sem tudott. Ekkor sikongatni kezdett és anyja berohant a szobába. Később Judy talált egy keresztet a karácsonyfadíszek között, azt hozta be a lányhoz, és az ajtaja fölé szegezte.  

Másnap, amikor Judy és Clarissa kettesben voltak a konyhában, a szellem első ízben mutatta meg magát. Bár nem szólt semmit, úgy vonult át a nappalin, mintha természetes volna és Clarissa szobájában tűnt el. Rettentően megijedtek.   

Aznap John és Judy összevesztek, mert az asszony paranormális kutatókat akart a házba hívni. Már az is megfordult Judy fejében, hogy elköltöznek, de a tulaj felvilágosította, csak akkor mehetnek el, ha kifizetik előre az egy éves bérleti díjat. Ha ezt nem teszik, feljelenti őket szerződésszegésért. Így nem maradt más választásuk, maradniuk kellett. John pedig beletörődött abba, hogy az asszony kísértetvadászokat hívjon az otthonukba. 

Pár nappal később, amikor John nem tartózkodott otthon és Jacob is iskolában volt, Margaret Prescott és a fia, Monty megérkeztek a házhoz. Ők paranormális jelenségek tanulmányozásával foglalkoztak és segítettek az embereknek megérteni mindazt, amit átéltek. Kamerákat helyeztek el a lakásban, főleg Clarissa szobájában. Aztán megkérték a lakókat, hogy hagyják el a házat. Monty a garázsban figyelte a monitorokat, amikor az első figyelmeztető jelzést megkapták a szellemtől. Az egyik kamera váratlanul elmozdult Clarissa szobájában. Margaret elhatározta, hogy utánanéz, de tartott tőle, hogy ha a szellem a kamerát meg tudta mozdítani, akkor őt is bánthatja. Érezte, hogy a kísértetnek köze van a szekrényhez, mintha valamiféle átjáró lenne a két világ között. Margaret úgy döntött, kihívja a szellemet. Közben fiával – aki kamerán keresztül nézte a garázsban, hogy mi történik –, rádión tartotta a kapcsolatot.  

A nő leült az ágyra és várt, miközben a szekrényt bámulta. Megkérte a szellemet, mutassa meg magát. Ekkor Monty jelezte neki, hogy a szekrény felöl fényes villanás suhant az irányába. Margaret ezt nem látta szabad szemmel, de egy láthatatlan erő fojtogatni kezdte. Majdnem megfulladt. Monty, aki mindent látott a kamerán keresztül, kétségbeesve kiabált anyjának, hogy jöjjön ki, de a nő nem tudott. Ekkor fia berohant és kirángatta anyját Clarissa szobájából.  

 

Nem volt más választás, Judynak sírva kellett tudomásul vennie, hogy Margaret nem tud segíteni. Ugyanakkor felajánlotta, hogy ismer olyan embereket, akik többet tudnak tenni a családért. Ehhez azonban szükség volt pár napra. Addig is Margaret azt tanácsolta Judynak, fogjon egy bibliát, menjen körbe a ház minden helyiségébe és szólítsa fel a szellemet, hogy menjen el. Judy félve bár, de megtette. A ház minden szegletében elmondta a szöveget, de Clarissa szobájában váratlan dolog történt. Mintha a szél támadt volna fel. Érezte, hogy egy láthatatlan valaki áll mellette és fojtogatni kezdi. Alig volt képes kimenekülni a szobából.  

Amikor Judy a megbeszélt időpontban Margaret irodájába ment, a nő újabb sokkoló hírrel fogadta. Visszajátszotta azokat a hangfelvételeket, melyeket a háznál készítettek pár nappal korábban. Kivehetően hallatszott, amint egy férfihang azt mondja: „Itt vagyok. A lányért jöttem.” Margaret tudatosította benne, hogy Clarissa komoly veszélyben van, mert a szellem a kislányt akarja, és az elutasítás csak még jobban dühíti. Judy ledermedt az iszonyattól. 

Margaret rossz hírei azonban még nem értek véget ezzel. Elmondta Judynak, hogy visszakutatta a ház múltját. Megtudta, hogy 1984-ben, vagyis jó húsz évvel korábban, gyilkosság történt a házban. Egy fiatal férfit öltek ott meg drogügyletei miatt. A gyilkos felgyújtotta a házat a nyomok eltüntetése végett. Ki tudja miért, de ez a jelenet ismétlődött újra, ennek hangjait hallotta Lisa azon az éjszakán, és ezért érezték a füstszagot is. A férfi teste a házban égett, valószínűleg az ő kísértete járt vissza. Most pedig a kislányt akarta bármi áron. Muszáj volt elköltözniük, vagy legalább Clarissát kellett távol tartani valahogy a háztól.  

Judy ijedten rohant haza, ahol családja már várta. Clarissa még edzésen volt. Sírva mesélte el férjének mit mondott Margaret, és John hiába érvelt ellene, nem tudta az asszonyt eltéríteni szándékától, hogy elköltözzenek. Közben Lisának sikerült állást is, lakást is találnia, ezért kisfiával együtt elköltöztek, de a szülők még maradtak Clarissával egy ideig.  

Hamarosan rájuk mosolygott a szerencse, mert találtak maguknak egy másik házat. Végre elérkezett az utolsó nap. Clarissa még soha nem örült költözésnek annyira, mint akkor. Már majdnem teljesen kipakolták a lakást, amikor a lánynak eszébe jutott, hogy még egy dobozt a szobájában hagyott. Bement érte, de ki már nem tudott jönni, mert az ajtó váratlanul rácsukódott. Hiába rángatta, hiába tépte, rúgta, az ajtó nem engedett. Sikolyait meghallották a szülei. Apja megpróbálta betörni az ajtót, de hiába döngette, hiába feszült neki, az ajtó csak nem nyílt ki. Mindhárman kezdtek kétségbeesni, amikor Clarissának eszébe jutott a szellőző, mely a szobájából éppen az előszobába vezetett. Kikiabált szüleinek, hogy leszedi a szellőző fedelét. John ugyanezt tette kívülről. A lány pillanatok alatt a szellőzőbe mászott, apja pedig a túloldalon elkapta a kezeit és úgy próbálta kihúzni. Ekkor Clarissa felsikított. Szobája felöl megragadta valami a lábát, és visszafelé húzta a szobába. Szerencsére a szülők erősebbek voltak és sikerült a lányt átrángatni a szellőzőnyíláson. 

Pár hónappal később Clarissa sikeres érettségi vizsgát tett, majd egyetemre ment. Azt a házat pedig soha többé nem közelítették meg.

   A kísértetvadász

A legtöbb kísértethistóriában az esetek nagy része úgy kezdődik, hogy adott család beköltözik egy általuk ismeretlen házba, ahol aztán mindenféle szörnyűségek várnak rájuk. Néha azonban akadnak kivételek, mint az alábbi történet, ahol a család megszokott otthonába vitte haza a gonoszt.

Stacey Jones paranormális nyomozó, munkájából kifolyólag hitt a természetfölötti jelenségekben, de mély érintettségű, személyes élményei még nem voltak. A korábbi rendőrtiszt az emberi lélek kutatására kamatoztatta tudását, de egy alkalommal hibázott és 15 éves fia komoly veszélybe került.

Stacey 1997-ben alapított egy szellemvadász ügynökséget New Yorkban. Emellett rendszeresen járt előadásokat tartani a kísértetekről. Férje Lloyd, és fia Jamie sokszor elkísérték a különböző órákra. Lloyd ugyan nem hitt a természetfeletti erőkben, Jamie viszont nagyon élvezte anyja munkáját és szerette hallgatni előadásait.

Egy alkalommal Stacey megfigyelést végzett az egyik temetőben, mert sok bejelentés érkezett a környező lakosságtól, hogy éjszakánként szellemeket, árnyakat látnak. Ilyen esetekben első dolga volt, hogy alapos jelentést írt a helyszínről és megbizonyosodott afelől, nemcsak hisztérikus bejelentésekről van-e szó. Bár a megfigyeléseire soha nem szokott magával vinni családtagot, most az egyszer úgy alakult, hogy két kollégáján kívül a fia is vele maradt a temetőben egész éjszaka.

Teljesen ártalmatlannak tűnt az egész. A két kolléga a temető egy másik pontján maradt, míg Stacey és Jamie a sírok közötti utakat járták. Jamie nagyon élvezte a kiruccanást és a sírkövek közötti szlalomozást. Az egyik kolléga Jamie kezébe adta az ún. varázsvesszőt, de Stacey nem hitt benne, hogy bármit jelezni tudna. A varázsvessző elvileg a föld alatti ionizált anyagok, mint a víz vagy a fém felkutatására szolgál. Ez esetben nyilván más célra akarták használni. Még jóideig bolyongtak a sírkövek között, amikor a pálcát maga elé kitartva megkérte a fiú az anyját, mondjon egy nevet. Stancey nem hitt benne, de a fiú kedvéért kimondta az első nevet, ami eszébe jutott: „Smith”. „Menj, és keresd Smith-t!” – utasította a pálcát Jamie. Persze nem történt semmi. Eltelt egy kis idő, aztán a fiú felkiáltott. A varázsvessző megmerevedett a kezében és maga után vonta Jamie-t, aztán megállt egy sírkőnél. Lenéztek a feliratra és földbe gyökerezett a lábuk. SMITH – ez volt a kőre vésve. Nagyon megdöbbentek, de aztán Stacey elbagatellizálta a dolgot azzal, hogy a varázsvessző bizonyára fémet érzékelt a földben. Az eset mindenesetre elgondolkodtató. Mennyi esély van arra, hogy feldobsz egy nevet, és pont egy olyan nevű halott sírjához húz a pálca?

Kis idő után anya és fia valahogyan elkeveredtek egymástól, és mire ismét találkoztak, Jamie nem festett túl jól. Test nélküli lépéseket hallottak, mintha körbevették volna őket. A sírok és a fák között fekete árnyak mozogtak, melyek már Stacey-t is megijesztették. Attól félt, hogy árnyékemberek, ezért kézen fogta a fiát és rádión utasítást adott kollégáinak, hogy azonnal pakolják össze a műszereiket. Az árnyékemberek némelyek szerint sötét lények, mások úgy gondolják, negatív lelki energiák, de nem emberi szellemek.

Másnap reggel, amikor Jamie felébredt, fájdalmas seb volt a combján. Ötágú csillagot mintázott. Megmutatta az anyjának, de az azt hitte, hogy a fiú égette bele a húsába. Jamie hiába tagadta, senki nem hitt neki. Ettől kezdve minden rossz lett. Egyre jobban romlott a tanulmányi átlaga, egyre agresszívabb lett, barátai nem voltak és egyértelműen kezdett megváltozni. Levert volt, rosszhangulatú. Csak ült a szobájában és zenét hallgatott. Semmi nem érdekelte. Beszélni szeretett volna az anyjával, de az vagy elfoglalt volt, vagy nem tartózkodott otthon.

Jamie el akarta mesélni az anyjának, hogy érthetetlen módon átrepült a ragasztó a szobáján és nekicsattant a falnak, de Stacey csak azzal volt elfoglalva, hogy a munkájába mélyedjen, és veszekedjen a fiával az intők meg a rossz jegyek miatt. Stacey-nek soha nem volt problémája a gyerekével, de Jamie olyan stílust vett fel, ami egyre kevésbé tetszett neki. Először azzal nyugtatta magát, talán a kamaszkor teszi, de Jamie egyre elviselhetetlenebb lett.

Egyik este az anyja előadást tartott, a nevelőapja dolgozott, ezért egyedül volt otthon. Nyálas, cuppogó hangot hallott és reszketve ment a hang irányába. A konyhából jött. Jamie nagyon kívánta, hogy anyja higgyen neki, de mindig elutasító választ kapott, hiába kért segítséget. Egyik alkalommal azt álmodta, hogy egy akasztott ember lóg a szobájában. Az álom hihetetlenül valóságos volt.

Stacey éppen egyedül tartózkodott otthon és friss ruhát vitt be a fia szobájába, amikor a fehérneműs fiókban megtalálta az egyik eltűnt fülbevalóját. Korábban már sokat kereste és Jamie-t is megkérdezte látta-e, de a fiú letagadta. Aztán kezébe akadt Jamie eldugott bizonyítványa. Minden tantárgyból megbukott. Stacey nagyon dühös volt és komolyan összeveszett hazaérkező fiával. Nem sokkal később a nappaliban rakodott, amikor feltekintett a hálószobákhoz vezető lépcsőre, mert szeme sarkából mozgásra lett figyelmes. Az egyik lépcsőfokon hagyott könyv magától megemelkedett és teljes erőből Stacey-nek vágódott volna, ha nem rántja el időben a fejét. Az asszony ekkor világosodott meg. Házában természetfölötti erő lakott és ő kétségbeesve kutatta könyveiben a választ.

Egy nap leültette Jamie-t és elmondta neki, hogy amikor a temetőben jártak, egy szellem valószínűleg megtámadta és ő kínozza most. Ekkor Jamie fájdalmában felkiáltott. Stacey szeme láttára keletkeztek hasított, vérző sebek a mellén, majd a hátán. Kérte az anyját, hogy állítsa meg az erőt, de a nő tehetetlen volt. Nem tudta hogyan állíthatná le az egészet. Végül ráparancsolt a lényre, hogy hagyja abba, s akkor abbamaradtak a karmolások. Stacey-ben azonban elhatalmasodott a felismerés, hogy nem is egy kísértettel van dolguk, itt nagyobb erejű dologról lehet szó.

Felhívta a kollégáját John Zaffist, hogy segítséget kérjen tőle. Elmondta milyen problémák vannak Jamie-vel és egy nagyon erős szellemre gyanakszik, de amikor a csillagról és a karmolásokról tett említést, Zaffis már tudta, hogy ez nem kísértet. Stacey kétségbeesett. Nem akarta hallani, amit már sejtett, hogy fiát egy démon ejtette foglyul. Elmesélte Zaffisnek, hogy a temetőben Jamie egy varázsvesszővel sétálgatott. Zaffis nem sok jóval bíztatta. Elmondta az asszonynak, hogy a varázsvessző cseppet sem ártatlan jószág, az a pálca egy okkult tárgy. Jamie a pálca segítségével valószínűleg gyanútlanul kinyitott bizonyos ajtókat a két világ között, és a résen egy gonosz lény besurrant, aki azonnal meg is támadta őt. John ördögűzést javasolt.

Jamie persze nagyon megijedt, amikor elmondták neki a helyzetet és eleinte hallani sem akart az ördögűzésről. Végül nagy nehezen belement, de megijesztette, amiért anyján is látta a rémületet. A szertartást egy Larry atya nevű független pap végezte, akinek felesége Debbie, látó volt. Érezte, hogy mit érez az alany és látta, hallotta a démont. A démonok nem szeretik, ha felismerik őket, de Debbie segítségével megtudhatták mi a neve, és így legyőzhetőbbé vált.

A szertartás sikerült és Jamie felszabadult. Lelkéből eltűnt a gyűlölet, az élete rendeződött. Nyomasztó érzései elmúltak, ismét teljes, boldog kamaszkort élhetett. Stacey soha nem bocsátotta meg magának, hogy magára hagyta Jamie-t a temetőben, ám mindaz, amit átéltek, közelebb hozta őket egymáshoz.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.