Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A bohóc kísértete

2012.07.02

Egy liverpooli családnak nagyon szokatlan, ijesztő élményben volt része a saját házában. 2002 decemberében egy éjszaka, furcsa dolog történt. A gyerekek a szobájukban aludtak az emeletes ágyon – a 13 éves Thomas felül, a 10 éves Aaron alul – amikor három óra tájban hátborzongató, visszhangzó kacajra ébredtek föl.

A két fiú álmosan nézett a hangforrás irányába, és valósággal földbe gyökereztek, amikor ráébredtek arra, mit is látnak. A sarokban, közvetlenül az ajtó mellett, egy áttetsző alak állt. A fején süveg volt, a nyakán fehér fodros gallér, melyet egy barna, öltönyszerű ruha fölött viselt. Úgy nézett ki, mint egy bohóc kísértete, aki egyik kezével a hasát fogta, másik kezével a fiúk irányába mutatott, amit ide-oda himbált, és közben harsányan röhögött tovább. Arca nagyon vészjósló és groteszk volt, de nemcsak a túl sok festék miatt. Vörösre mázolt orra nagyon hosszú és görbe volt, a szeme helyén pedig nagy, sötét gödrök tátongtak, mint egy koponyán. Alakját halovány, zöldes fény vette körbe, mely némileg megvilágította a szobát.

A fiúk megrémülve figyelték a groteszk, bohócszerű lényt, miközben érezték, ahogyan édeskés, kellemetlen bűze betölti a levegőt. A kis Aaron sírva a paplan alá bújt, míg bátyja kétségbeesve kiáltott szüleiknek, akik valószínűleg semmit nem hallottak, így segítség sem érkezett. Kénytelenek voltak maguk kitörni a szobájukból, csakhogy ehhez el kellett menniük a rémséges jelenés mellett. Végül erőt vettek magukon, és valahogy elsomfordáltak a lény közelében, aki ettől csak még hangosabban röhögött.

A fiúk berohantak szüleik hálószobájába és elmesélték nekik rémséges kalandjukat. Az anya és az apa azonnal átmentek a gyerekszobába, hogy utánajárjanak a dolgoknak, de ők semmi rosszat nem tapasztaltak. Ám egy valami nem tudta elkerülni a figyelmüket: a szobában még mindig átható, fojtogató, édeskés bűz terjengett, ahogyan a gyerekek is mondták. A szag aztán fokozatosan eltűnt.

Annyira megviselte a fiúkat az élmény, hogy nem voltak hajlandóak aludni a szobájukban még hetekig. Egy januári napon, az egyik kis unokatestvérük náluk aludt. A 4 éves Adamnek nyilvánvaló okokból, nem beszéltek a bohóc szelleméről, tehát nem tudott semmiről. Azon az éjszakán egyébként, a két nagyobb fiú a nagymamájuknál voltak, és nem is sejtették, hogy a kis Adam szüleik házában tartózkodik.

Egyik reggel, amikor Adam felébredt, elmesélte nagynénjének – Thomas és Aaron anyjának –, hogy beszélt egy „vicces emberrel, akit Mr. Zozzabynak hívtak”. A kisfiú szeretett rajzolni, és levázolta nagynénjének, milyen volt az az ember, akit Thomas és Aaron szobájában látott, és megjegyezte, mekkora nagy orra volt. 

A rejtély akkor vált igazán érdekessé, amikor kiderült, hogy az 1950-es években élt a házban egy férfi, aki hasonló tapasztalatokról számolt be, és története szinte teljesen egyezett Thomas és Aaron elbeszélésével. Gyermekkorában egy éjszaka, testvéreivel aludtak a szobájukban, amikor kísérteties, visszhangzó nevetésre ébredtek fel. Egy groteszk kinézetű bohóc jelent meg a sarokban, aki megpróbálta megakadályozni őket abban, hogy kijussanak a szobából. Ő is megemlítette az édeskés kellemetlen szagot, amit akkor nem tudott beazonosítani, de évekkel később, mikor édesapja meghalt és bebalzsamozott teste a ravatalon feküdt nyitott koporsóban, ugyanezt a szagot érezte. A balzsamozó folyadék szagát. 

Kiderült, hogy még az 1900-as évek elején egy cseh cirkuszi előadóművész, pontosan mondva egy bohóc lakott a házban, bizonyos Freddy Zozzaby. Neve a cseh „zozabe” szóból eredt, mely állítólag „nagy orrot” jelent, és ami hamarosan védjegyévé is vált. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.